Linkek, rákatt, és akkor tök jó

    megéri megnézni




    ésatöbbi

Vannak napok, amikor az ember felkel, kinéz az ablakon, és inkább hagyná az egészet, visszahúzódna a legsötétebb sarokba, matatna a közeli területeken, és semmi más. Várni a múlást, várni anélkül, hogy gondolni kellene a másodpercek kattogására, anélkül, hogy átöltöznénk, hogy levennénk a koszos ruhát, anélkül, hogy megmosnánk az arcunk, hogy fogat mosnánk, csak ülni és nézni a végtelenbe anélkül, hogy látnánk valamit is. Várni hogy felgyorsuljon a világ végtelen sebességre, vagy állóvá váljon az egész, hogy maradjon nekünk a sötét és az a kevés fény, ami megvilágítja a közelebbi dolgokat.

Bár ne kelljen kimozdulni, hogy ne kelljen emberek szemébe nézni és látni azt a mérhetetlen ellenszenvet, gonoszságot, hogy ne kelljen a megalázó pillantásokban utazni, hogy ne kelljen a megvetés árnyékába mozogni.

Bár ne kellene kimenni és beszélgetni ezekkel a lényekkel, bár ne kellene szóba állni velük, bár ne kellene végighallgatnom a fellengzős dumáikat, bár ne kellene elviselni őket, bár ne akarnák rámerőltetni a téziseiket, bár elfogadnák.

Bár ne kellene kimenni ezeken a napokon.

De sajnos ki kell mászni.


Elcsitult a világ. Ez nem az a gagyi belassítás, közeli vágóképekkel az arcról meg nem mozgó dolgokról. Nem egy festmény halk búgással a háttérben. Nem néznek papok az égre ahogy becsukják a templom ajtaját, nem változott minden fekete-fehér szélesvásznú díszletté. Egyszerűen csendben van. Nem lassult le semmi, minden pont olyan gyors, mint amilyennek lenni kell.

pár nappal később

Apró légmozgás töri meg az álló levegőt, az állott levegőt.

Csak ülök és tekintek, bele.

A semmittevés egy rabló. Tolvaj. Csütörtökre kelni majd rájönni hogy kedd van, az szar. Elrabolták a hétvégémet. Gondolom a semmittevés mocsarában ücsörögtem monitorokat bámulva, egyiken hírek, másikon híradó, sport nem, anélkül is megy az izzadás a negyven fokban. A ventilátor bedöglött, a légkondit csak pár év múlva fogják beszerelni, szóval a helyzet ki van téve a környezeti viszonyoknak. Osztó vagyok, az időjárás meg perfekt lapszámoló, 21, viszi a kasszát, én meg izzadok, hogy.

Be akarok ülni a hűtőbe.

Semmittevés, vagyis a cselekvés lassú kimenetele, várakozás, szinte áhítozva arra a pillanatra, mikor végre ugrás. Mint a futók a rajt gépbe, csak itt az izmok nem feszülnek, csak a pupilla mutat életjelet. Rövidtávú cselekvések, esemény, eseményhorizont, majd mikor átfordul már nincs mit tenni, vissza a halkan csordogáló semmibe, várva a következőt, mint.

Hétvége. Eltűnt. Az emlékek fehér lapok, megdöntöm, hátha alacsony a betekintési szög,  de a kép így is halvány, alig látni valamit. Az emlékek fehér lapok, és a bejegyzések dátuma sem mond semmit, gondolatok rohangálnak, de semmi felismerhető. Majd csörög a telefon, egy hír is befut, majd a világ leül mellém, és meggyújtja az utolsó cigarettám.

Semmi frappáns, csak múlandó szeszélyek.


- játszunk asszociációs játékot. kezdem. madár.

- repülés, hatalmas terület, Trianon.

- otthon.

- haza, Magyarország, lecsatolt területek, Trianon.

- béke.

- szeretet, összetartás, Trianon.

- bálna.

- víz, tenger, tengerpart, Trianon.

- buli.

- haverok, pia, Trianon.



Mit lehetne mondani? A mai világban, ahol mindenki bölcs, mint a Dalai Láma, ahol mindenki okos és hasznos tanácsokat ad bármilyen témában, mert mindenhez ért. Mit lehetne mondani? Már ezerszer el lett mondva, és persze tudja is mindenki, hisz mindenki zseni. Mit kellene mondani? Mit lehet mondani olyan embereknek, akik már mindent tudnak, akiknek minden sor deja vu? Mit kellene mondani olyan embereknek, akik mindig tudnak nagyobbat, akik mindig okosabbak, akik felülmúlják korukat?

Mit kellene mondani a sok zsebforradalmárnak, hogy kidugják az orrukat az üregből? Miért csak papíron van szánk? Miért bújik az ember IP mögé? Miért nem csináljuk? Miért csak beszélünk róla? Mit kellene mondani, hogy feleszméljen a tömeg? Mit kellene mondani, hogy végre megértse az ember, hogy mit csinál? Mit kellene mondani, hogy végre csináljon valamit?

Miért fáj lépni? Miért fáj tenni? Miért fáj megmozdulni? Miért fáj kiállni az igaz mellett?

Miért húzza be fülét farkát, ha meglátja a valóságot? Miért nem tesz valamit, ha tudja, hogy igazságtalanság folyik?

Miért fáradt bele az a sok ember?

Hova tűnt az emberség?

Mi az az emberség?

...nekem is csak jár a szám...


írjak?

hiányzik, mi?



Régebbiek | Végére »
© 2008 UnKnOwN